Azabaj, hogy a melón kívül konkrétan nincs történés, ezzel az erővel akár halott is lehetnék vagy családos ember. (Oké, akkor már inkább halott. Apropó halott, van új szavazás, az újlipótvárosi koalákat már én is untam.)

Szóval meló. Ma megvilágosodtam, melyik állatfajtát tudom a legjobban gyűlölni: az ügyvéd-vanabít. Másod-harmadéves joghallgatók, kereskedelmi főiskolán egy évig heti egy órában jogot tanult adminisztrátorok, valami vidéki, nagyon gyász jogi karon levelezőn 8 év alatt aliglediplomázó lúzerek elképesztően nagyképű és magabiztos csapata, akik itt akarják demonstrálni, hogy az oktatásukra költött forintok nem ablakon kidobott pénz volt. (pedig de.)

És nem az a baj velük, hogy elolvassák és nem tetszik nekik minden, hanem hogy nem a releváns, valóban az ő bőrükre menő dolgokba kötnek bele felületes ismeretekre alapozott hibás érvekkel és hatalmas élvezettel, makacsul vitatkoznak heteken át hülyeségekről. Csak ami nekik valamiféle ego-erősítő jutalomjáték, az nekem az agyhalál, ami időnként azzal végződik, hogy a súlyosabb eseteket végül elzavarom a náthás picsába, ami döbbent sértődöttséget és idióta fenyegetőzést vált ki a delikvensekből, hogy majd bíróságra mennek, a sajtóhoz, a hatóságokhoz, a jedi-tanácshoz, mert nekem kötelességem lett volna leszerződni velük. (Ebből is látszik, hogy hangyafasznyi közük sincs a joghoz.) Aztán persze soha többet nem hallani róluk, gondolom továbbállnak más szerencsétleneket basztatni.

De legalább péntek van.