Végül csak megnéztem a Saul fiát a Kinóban.

Sokat hezitáltam, mert, ahogy anyám vagy a nagyanyám, én is kerülöm a holokauszt-filmeket. De valahol azt írták, ez adja visza leginkább azt a valamit, ami a tábor volt, nem Spielberg látványos jelenetei, én pedig tudni akartam.

A nagyanyám nem szívesen beszélt azokról a hónapokról, ha kérdeztük, csak pár szavas, száraz mondatokkal válaszolt, afféle emlékmozaikok voltak ezek. Hogy emitt a kápó kegyetlenebb volt, mint a németek, amott meg fegyvereket gyártottak. De Auschwitzról egy szót sem szólt, még a tetoválást is kivágatta a bőréből. Azt mondta, páran, akik látták, megkérdezték, mit jelent az a szám, és ő nem akart magyarázkodni. Vannak dolgok, amiket nem lehet elmagyarázni.

És ezért jó film a Saul fia - ennél jobban én sem tudom elmondani. Nem is akarom.