Eltűnt a blog. Gondolom, ezt se látja senki. Nem mintha írnám még, mármint úgy valóban, igazán.

Végül csak megnéztem a Saul fiát a Kinóban.

Sokat hezitáltam, mert, ahogy anyám vagy a nagyanyám, én is kerülöm a holokauszt-filmeket. De valahol azt írták, ez adja visza leginkább azt a valamit, ami a tábor volt, nem Spielberg látványos jelenetei, én pedig tudni akartam.

A nagyanyám nem szívesen beszélt azokról a hónapokról, ha kérdeztük, csak pár szavas, száraz mondatokkal válaszolt, afféle emlékmozaikok voltak ezek. Hogy emitt a kápó kegyetlenebb volt, mint a németek, amott meg fegyvereket gyártottak. De Auschwitzról egy szót sem szólt, még a tetoválást is kivágatta a bőréből. Azt mondta, páran, akik látták, megkérdezték, mit jelent az a szám, és ő nem akart magyarázkodni. Vannak dolgok, amiket nem lehet elmagyarázni.

És ezért jó film a Saul fia - ennél jobban én sem tudom elmondani. Nem is akarom.

Az elmúlt hónapot végigszívtuk a Nagy Lakás-ÁFA-csökkentés meg a CSOK miatt. Kellett a francnak, a Gyár eddig is dübörgött, a profitrátánk láttán az Apple-menedzsment is is szégyenkezve sunnyogna vissza Cupertinóba, átgondolni, hogy is kell pénzt termelni. Most viszont lehet kínlódni a végtelenül hülye, ámde agresszív júzerekkel.

Az első hullámban jöttek az antiimperialista komcsik, hogy miért nem csökken azonnal ötödével az új lakás ára, ha csökkent az adó, ez nyerészkedés, lenyúlás stb. Na, akkor most gondolj bele, amikor te arulod a kecódat, mennyit kérsz érte? Hát amennyit tudsz, amennyiről azt hiszed, kifizeti valaki. Szarsz rá, hogy csökkent vagy nőtt az SZJA. Nos, képzeld, fura, de a cégek is pont így gondolkodnak! Annyiért adjuk, amennyiért megveszed, ha pedig a CSOK miatt még nő is a kereslet, hát még emeljük is az árat. Bizony, a gazdaság így működik, ha pedig izomból változtatnál ezen, úgy jársz, mint a kubaiak, észak-koreaiak.

A másik szép téma a tavaly megvett, de idén fizetendő lakások, hogy ki teszi zsebre az adócsökkentés hasznát. És mintha mindenki amnéziás lenne, hahó, az elmúlt években háromszor is változott az ÁFA, a játékszabályok mindig ugyanazok voltak, ne játszuk már a hülyét! Ha bruttó ár volt megadva, a vevő nyugodtan alhatott, bárhogy változott az adó, ő mindig ugyanannyit fizetett. És mivel az utóbbi két alkalommal nőtt az ÁFA, a vállalkozók szívtak, a vevők meg a vállukat rángatták.

Persze lehet nettó árat is megadni, akkor a vevőé minden kockázat adóilag, mindig az aktuális ÁFÁt kell kiköhögnie. De ezt a legtöbben pont azért utálják, minta változó kamatot, mert az emberek kockázatkerülők. És ezért van, hogy most a cégtulajok dörzsölhetik a markukat. És jellemző, hogy az emberek nem törvénnyel, korábbi adóhatározatokkal meg ítéletekkel érvelnek, mert azok ugye nem őket igazolják, hanem kiabálnak, fenyegetőznek, lopást emlegetnek meg csalást, és hogy ez a pénz nekik JÁR, mert a politikusok is erre utaltak. Aha, utaltak. De a törvényből már kihagyták, peddig higgyétek el, egyetlen tetves mondat kellett volna csak, hogy a zsé az embereknél maradjon. De szartak rá, direkt, vagy hanyagságból, halál mindegy.

Szóval pár szerencsés vagy előrelátó egyén kivételével, aki nettóban szerződött, a tavalyi vevők árai sem csökkentek. De vegyük már észre, kár sem érte őket, egyszerűen csak ki kell fizetniük annyit, amiről korábban is úgy gondolták, hogy ki kell fizetniük. A pénzeső most nem rájuk hullt, hiába szeretnék. És persze meg lehet tagadni a fizetést, aztán bukni a lakást foglalóstul, vagy belemenni egy megnyerhetetlen perbe a nagyon optimista, de a tiszteletdíjat azért előre kérő ügyvéddel. Sok sikert, komolyan. Vagy el kell fogadni, hogy a dolgok nem a vágyak, hanem szabályok szerint működnek. És a cégek is csak olyanok, mint az emberek: kimaxolják, amit lehet, és elrakják, amire a törvény azt mondja, hogy az övék.

A Death Valley tényleg durva hely. Mondjuk steak and eggs-et reggelizni is az. Sültkrumplival. Vagy délelőtt tízkor már félig részegen tolni a bankókat a játékgépbe, lásd ingyen pia. A sea food büfében nem az a kérdés, van-e osztriga a húszméteres asztalon, hanem hogy hányféle.

Asszem, Vegas hosszabb távon kinyírja az embert.

Eddig 150 dollár mínusz, a szoba viszont nagyobb, mint otthon a lakásom (nem garzonom van), a panotáma pazar, a pia ingyen van, a reggeli ham and eggs-em pedig egy ujjnyi vastag, kb. 20 dekás sonkaszeletre épült rá.

Helló, Vegas.

Egy kabrió Mustangban krúzolni keresztül-kasul L.A.-ben, margaritázni a fűszagban úszó Holywood Boulvarde-on, sült rákot enni a Santa Monica mólón a naplementében, felülni a legdurvább cuccra a Universalban, aztán végigöklendezni a nap hátralevő részét - közhelyes, de akkor is vicces.

Az elmúlt években elszoktam a hibáktól, mondhatni, nem tudtam hibázni. (Legalábbis a Gyárban, mert kapcsolatokban pölö bármelyik csaj röhögve rámcáfol, akihez közöm volt evör.) Akármihez nyúltam, az brutál sikeres lett, és rohadt sok pénzt termelt, a Gyár meg növekedett, mint fideszes vezetők svájci bankszámlájának egyenlege.

Na, most kiderült, hogy csak az Úr (és persze a Szeretett Vezér) tévedhetetlen, az én mellényúlásom forintosítva túl van a 100 misin, ami azért egy szabad szemmel is jól látható összeg. Hopszi. És hogy mi lett a következmény? Semmi good bye, még egy ejnye-benye se, hanem hogy úgy látják, túlterhelt vagyok, bővítsem a csapatomat, vegyek fel pár embert. Hopszi vol. 2.

Érdeklődtem a muternél, hogy hol a mézes alma, a marcipán meg a gránátalma, elvégre új év van, ki gondolná, hogy már 5776 év telt el a világ teremtése óta? (Hát Stephen Hawking tuti nem.) A muter közölte, hogy lecsó van, ha nem tetszik, kinyalhatom. Enyit a családi ünnepekről és az újlipótvárosi úriasszonyokról.

Tüntetni viszont voltam, egész jó volt, csak a lábam ne vérezne még mindig.

A jó, hogy mostantól ingyen utazhatok a BKV-n. Ja, és persze a rossz is ez. Nem, messze nem vagyok 65. Kilóban sem.

Asszem mára ennyire futotta.

Az úgy volt, hogy a Facebookon véletlenül egy hónappal korábbra állítottam be a születésnapomat, végül is kit érdekel, hát nem?

Nos, egy hónapja kaptam pár tucat BSZ-t, most megy 1 (egy) darab mailt, a mutertől. Igen, a húgom is bukta. (Na jó, a beosztottaim is tudták, hiába, a terror meghozza a gyümölcseit.)

Amúgy 42. A Válasz az Életre, a Világmindenségre meg Mindenre. Nagyon kúl.