Az új Gyár, ami 3 éve még csak egy kétszobás iroda volt, ugyanennyi főállású alkalmazottal, veszett iramban nő. Egyre nagyobb az iroda, havonta jönnek az új emberek, akiket már alig ismerünk. A héten két fiatal is udvarias jó napottal köszönt, ahogy a beosztásomnak és a koromnak kijár. Ja, először megütött, de belegondolva a dolgokba, a nevükön kívül én se tudok róluk semmit, kor szerint az apjuk lehetnék, ez van. A Gyár már nem a régi, laza, családias cég, ahhoz túl nagyra nőtt.

Megnőttek a számok is, a százmilliókról áttértünk a milliárdokra, most pedig ismét ugrunk egy nagyságrendet, kicsit ijesztő. És elkezdtünk belefutni azokba az üzletekbe, ahol a magas szintű mutyik is bejönnek a képbe, pedig próbálunk kínosan kerülni mindent, amihez az államnak köze van.

Én meg egyre többet gályázom, egyre nagyobb épületekről álmodom, egyre maximalistább, követelőzőbb és kibírhatatlanabb vagyok.