- Akkor holnap este, ugye nem felejtetted el? - érdeklődött a hugi.
- Öööö, mit is? - kérdeztem gyanakodva.
- Rosh Hashana, vacsora! Akkor hozod a húst, ahogy megbeszéltük?
- Nem beszéltünk meg semmit! - tiltakoztam némileg bizonytalanul, mert 36 év alatt talán túlzottan is tökélyre fejlesztettem a hugi monológjainak az eleresztését a fülem mellett.
- Na jó - adta meg magát a hugi gyanús könnyedséggel. - Majd én gondoskodom mindenről, te csak a gránátalmát hozd és két lézerkardot!
- Két lézerkardot?! Ez nem igazán rémlik Rosh Hashana kapcsán...
- De jók legyenek, ne valami gagyi! A legutóbbi 4 pár csak néhány napig bírta! - zárta rövidre a hugi az eszmecserét, majd lerakta a telefont.

Asszem holnap se lesz egyszerű napom baszics.