Sokáig filóztam, beszámoljak-e a tegnap estémről, elvégre vannak olyan dolgok, amit a magára adó ember nem csinál, vagy ha mégis, hát a tudatalattija mélyére temeti az emlékeket, hadd dolgozzon meg majd a börtönpszichológus a pénzéért. Ott vaan példáual a tehénfelyés (-fojás?), a gumicsizmában néptáncolás vagy a birkabaszás, amit ugye soha, hiába részei ezek a vidékiek napi rutinjának, de hát ők mások ugyebár, nem mintha nem lennék toleráns, a barátaim között is vannak vidékiek, de én akkor se, gumicsizma, uhhh, hagyjuk. A lényeg, hogy úgy döntöttem, szembenézek tetteimmel, mint Anakin az Erő Sötét Oldaláal, szóval jöjjön a coming out.

Miután a muter már egy hónapja basztatott - hiába bizonygattam, hogy én heteroszexuális vagyok -, tegnap végül elmentem a pediküröshöz, aki mindenféle dolgokat csinált a lábammal, ezeket most hagyjuk, a körömlakktól azonban határozottan és mereven elzárkóztam.

Szóval ez van, vessetek meg nyugodtan.

***Jack***
Ez szar duma. Kurvára természetes, hogy ha valami nem működik, azt rendbe rakatod. És így legalább az "újlipótvárosi koalák" keresőkifejezéssel idetévedő óvodásokat sem hergeled a benőtt lábkörmeidről szóló, egyébként rendkívül érdekfeszítő történeteiddel.
Hm. Az mellesleg sokkal cikibb, hogy elfelejtetted átállítani a jelszót.