A céges karácsonyi buliban az a jó, fejtegettem a Huginak, akit nagy nehezen sikerült rádumálni a megjelenésre, hogy lehet röhögni a magukat aljasul leivó és a földön fetrengve röfögő kollégákon, sőt, fogadni is lehet, hogy melyik osztály részegségi faktora lesz a legmagasabb, az örök favorit jogászok mellett a kivitelezés és a pénzügy is jó esélyekkel indul. Na jó, mondta a Hugi, akkor még marad egy órát, erre ő is kíváncsi.

Egy órával később a Hugi picsarészegen borult a Gyárigazgató nyakába, aki őszinte döbbenettel, de azért kedvesen viszonozta a gesztust. Na most ha valaki annyira nem szokott inni, mint az én kishugom, az egyrészt önvédelmi okokból ltudja, mit is jelent a Long Island Iced Tea, másrészt legalább nagyságrendbeli fogalma legyen, mennyi alkoholt tartalmaz ebből két dupla a adag, amit T. a kezébe nyomott.

Miután a sógor hazafuvarozta a nejét, bébiszitterként funkcionáló anyánk hívott rikácsolva, hogy mit csináltam a hugommal, hogy nem tud járni, és erről is én tehetek stb stb. De mostantól legalább nem csak én leszek basztatva piailag a családi ebédeknél, muhaha.