Este Zarekkel abszolváltuk a következő 4 év valószínűleg utolsó közös dévédézését. Én szállítottam a kaját, különböző töltetű burekaszok formájában (a camambert-es-tökmagos lett a legjobb, de a bacon-ös-hagymás-juhtúrós se lett rossz), Zarek meg hozta a filmet. Konkrétan az Oblomov néhány napát, ezt a két és fél órán át hömpölygő, akció- és cselekménymentes műalkotást, amely arról szólt, hogy annyira bele lehet hülyülni a semmittevésbe, amitől az ember akkor is képtelen lesz megdugni egy muffot, ha az már csövön van. Szomorú dolgok ezek, bizony.
Aztán Zarek tett még egy meddő kísérletet a macska dorombolásra bírására, aztán mikor nem jött össze a projekt, a macskát hibáztatta mindenért, na ez meg jó tanúság, hogy nincs impotens férfi, csak béna nők és kevés Viagra.
