Zarek elvitt színházba, ami önmagában is igen szép teljesítmény, az elmúlt 5 évben mondjuk többször voltam a Colosseum büféjében, mint színházban, pedig oda sincs bérletem.  A "Jó gyerekek képeskönyve" című izét mindenkinek ajánlom, aki szereti az abszurdot, az éneklést és nem ragaszkodik hozzá, hogy egy darabnak legyen cselekménye, én mondjuk Csehovnál megálltam a fejlődésben, a cipő meg törte a lábamat, szóval nem voltam képes elmerülni a műélvezetben. Viszont hozzám vágtak egy szaloncukrot a show részeként, ami diéta alatt nagy kincs, valamint összefutottunk perditáékkal és kaptam salátát meg lájtkólát is, szóval inkább befogom a számat és csöndben duzzogva borogatom a lábfejemet.