Akkor most szedjük össze a jó és rossz híreket is.Pozitívumok:- csontom nem tört, nem repedt- ha nem próbálom a bokámat terhelni, elviselhető a fájdalom- előrelátóan még tegnap vettem egy karton sört, másra nincs is szükségemNegatívumok- megrándult a bokám, ergo nem…

Na ez most duplán kínos volt. Mert hogy a földszint helyett a másodikon szálltam ki a liftből, az még hagyján, Kolombusz jóval nagyobbat tévedett tájékozódásilag, mégis hogy sztárolják még mindig.Ott volt viszont a lépcső, aminek ugye nem kellett volna ott lenni (ahogyan…

Azt hiszem, ez volt a legelkeféltebb tüntetés, amin valaha is részt vettem, pedig voltam már néhányon, kezdve '89-ben a köztársaság kikiáltásával, a sok marijuanásról nem is beszélve, na azok valóban viccesek voltak.Ez viszont... oké, ma van a költészet napja, de hogy egy…

Ünnepélyes keretek között elbúcsúztattuk Barna Kollegina Basic-et, tortából kettő is volt, egyformán félgömb alakúak, mint két szépen megformált szilikoncici, kapott mellé Triumph vásárlási utalványt a Gyártól és Intimissimit tőlem, hogy legyen mibe becsomagolni az…

Nem tudom, másnak feltűnt-e, de stikában nyárba ment át a tél, hétfőn még hosszú szövetkabátban hasítottam az étert, ma meg már ingujjra vetkőzve izzadtam az ebéd-vadászat közben a Kaiser's-ben. (Előre gyártott cézár saláta, én kérek elnézést.) Szóval…

Mostanság jó sok szar filmet van szerencsém látni, na a lista megint bővült, ezúttal az A szem című csodát élvezhettem, amire Zarek nyert két jegyet a freeblogon. Szóval legalább a társaság jó volt, a közönséget pedig többrendbeli blogger súlyosbította. "Jé,…

Tegnap szomorúan kellett ráébrednem, hogy Luciával van egy határozottan közös vonásunk: mindketten csak a hasunk alatt tudjuk begombolni a csípőre tolt nadrágot. És én még csak terhes se vagyok, ehhh.

Ma alapjaiban rendültek meg a vidéki népséghez kapcsolódó, kényelmas sztereotípiáim. Magdi néni ugyanis visszatért (épen és egészségesen), ami önmagában még nem lett volna gond, sőt, de persze villámgyorsan felmérte, mi változott a kecóban a távolléte alatt és ki is…

- A barátnőm epilepsziás, nem tudnál adni 200 forintot...? - lépett oda hozzám a normálisan öltözött, 30 körüli srác az utcán, én meg majdnem elröhögtem magamat hogy miért, ha adok, akkor meggyógyul?! Esetleg válaszoljam azt, hogy az én anyám meg cukorbeteg, adjon inkább…

Volt nekem egy gyerekkori álmom, illetve több is, de az egyik az nagyon megmaradt. Természetesen a könyvek inspirálták (akkor még nem létezett a YouPorn), a Robinson Defoe-tól, a Sziget Merle-től vagy talán a Tarzan-regények, már nem is tudom, a lényeg, hogy egyszer majd én is…