Na ez most duplán kínos volt. Mert hogy a földszint helyett a másodikon szálltam ki a liftből, az még hagyján, Kolombusz jóval nagyobbat tévedett tájékozódásilag, mégis hogy sztárolják még mindig.
Ott volt viszont a lépcső, aminek ugye nem kellett volna ott lenni (ahogyan Amerikának sem), én meg legurultam rajta, ahogy kell. Színjózanul. (Ez is kínos így szombat este, de ezt most hagyjuk.) A bal bokámat mindenesetre egészen érdekes módon sikerült magam alá gyűrni, de legalább el nem tört, csak kék, dagadt és kibaszottul fáj.
A kosaras karrieremnek meg alighanem lőttek baszics.
