- A barátnőm epilepsziás, nem tudnál adni 200 forintot...? - lépett oda hozzám a normálisan öltözött, 30 körüli srác az utcán, én meg majdnem elröhögtem magamat hogy miért, ha adok, akkor meggyógyul?! Esetleg válaszoljam azt, hogy az én anyám meg cukorbeteg, adjon inkább ő egy ötszázast baszivs!
A kreativitását azért díjaztam. Na persze nem pénzzel.