Azt hiszem, ez volt a legelkeféltebb tüntetés, amin valaha is részt vettem, pedig voltam már néhányon, kezdve '89-ben a köztársaság kikiáltásával, a sok marijuanásról nem is beszélve, na azok valóban viccesek voltak.

Ez viszont... oké, ma van a költészet napja, de hogy egy órán keresztül verseket kelljen hallgatni antifasiszta tiltakozás címén, azért az kissé sok. Ha pedig valaki el tudja magyarázni, mi közen van az antirasszizmushoz olyan műveknek, mint a Tiszta szívvel vagy a Második ecloga (megjegyzem, mindkettőt nagyon szeretem és kívülről tdom), annak csontig benyalok. Az egészben két értékelhető pillanat volt, először Schröder rövid beszéde, nagyon ütött, hogy egy ilyen tüntetés egyetlen mikro-szónoklata németül hangzott el, egy (volt) német kancellártól, másodszor a Himnusz eléneklése, amit a turulbaszó csürhe igazi mélymagyarhoz illően megpróbált szétüvölteni és fütyülni, gratulálok, ti aztán át tudjátok élni, mit jelent magyarnak lenni.

Aztán a tömeg elégedetlenül morogva szétszéledt, mit mondjak, emiatt a kétszer másfél perc miatt valóban kár volt ennyi embert összecsődíteni.