A kaputelefon csengetésére ébredtem hajnali 10 órakor (miért pont a Für Elise? miért, baszics?!), igen boldogtalanul támolyogtam ki az előszobába.
- Halló? - szóltam bele durcásan a kagylóba.
- Halló...? - válaszolt egy bizonytalan férfihang.
- Halló?! - ismételtem meg agresszíven, egy szóba sűrítve a "Ki a fasz vagy te és mit akarsz?!" kérdést.
- Halló...? - ismételte meg ő is.
Megunva a kevéssé informatív párbeszédet egyszerűen leraktam a kagylót, majd némi töprengés után elővettem a katanámat, hogy majd azzal a jobbomban nyitok ajtók a látogatónak, aki minden bizonnyal a lelkem üdvéért aggódik, remélve, hogy így minimálisra tudom rövidíteni a látogatást. (Mentségemre szóljon, hogy félig még aludtam.) Aztán rájöttem, hogy egy szál faszban, kezemben egy játékkarddal valószínűleg nem nyújtok elég rémisztő látványt, így inkább visszamentem aludni. (Az ajtócsengő szerencsére néma maradt.)
