Zora ebédnél nekem is elmesélte, hogy léteznek annyira készséges lányok, akik maguk teszik át (hozzátette, hogy ő nem tartozik közéjük). Mondtam hogy igen, tudom, de abban azért megállapodtunk, hogy az "Ugye legközelebb hozhatom a barátnőmet/hugomat is?" kérdés a való életben elég ritkán hangozhat el.

És miért van az, hogy a szingli bloggercsajok vidéken koncentrálódnak? És most nem is a gumicsizmával van bajom, hanem a napokig tartó vonatúttal, keresztül a tajgán, ehhh.