Mivel Tyttönek végre elkészült a konyhabútora az új kecóban (mennyi új lakás már, figyelitek?), átjöttek a hugával elvinni a még nálam dekkoló konyhai cuccait, meg még pár apróságot1, amik csurig töltötték a Suzukit, a fene se gondolta, hogy ennyi minden kallódik még a fiókokban.
Most viszont súlyos hiányt szenvedek tányéralátétekben, keverőtálakban és szerencsebambuszban, de a legfájóbb a szilikonos püspökkenyérforma, anélkül üres és sivár az életem, mint plébánosé, ha feloszlatják a fiúkórust. Vásárlós meg ikeás posztokra lehet számítani.
1 Paplan, télikabátok, cipők, növények és még sorolhatnám...
