A nap jól kezdődött, ugyanis 16 doboz lájtkóla várt az asztalomon, valamennyi lejárt szavatosságú. Mint kiderült, a korábban érkező szőke kollegina összefutott az automata-feltöltő sráccal, szemrehányást tett neki, hogy romlott itallal van tele a gép, majd meggyőzte a bűnbánó csókát, hogy ne dobja ki, hanem passzolja le nekem, én bármit megiszok, ami "Coca-Cola light" feliratú dobozban van, mert egy igénytelen állat vagyok. Majdnem elsírtam magamat, részint a 16 doboz keltette vizuális gyönyörtől, részint az anyai gondoskodástól.
Aztán hardverbővítették meg újrarakták az XP-t a gyári gépen, most már nem 256, hanem 512 MB SD-RAM kíséretében hasít a 650 MHz-es P3 proci, na ettől megint bőgnom kellett, de más okból. Legyűrtem. És az egész procedúra csak 4(!!!) órába telt, és utána még a blogolba se tudtam belépni, szerver-karbantartás miatt, ekkor tolultak ma harmadszor is könnyek a szembe.
Érzelemgazdag nap volt.
