Miután a muter már 10 perce nyafogott, hogy nem találja a laptopja a fényképezőgépes memóriakártyát és így nem tudja átmásolni a remekbe szabott nyaralásos fotókat, megesett a szívem az öreglányon és leültem a gépe elé rendbe rakni a dolgokat, segítsen az ember a láma családtagokon meg hasonlók. Aztán leizzadtam rendesen, mert a kurva gép tényleg nem akarta felismerni, végül kétségbeesésemben kiszedtem a kártyát a leolvasóból. Fordítva volt benne. Nem, nem tudom, miként sikerült így berakni, de kissé kínosan éreztem magamat.