Tegnap este teljesen váratlan giga-balhé tört ki itthon. Pedig csak annyit mondtam, hogy szia, akkor én most lelépek pár órára, hogy igyak egy sört meg dumáljak egy kicsit. A nőknek vannak ilyen fura elvárásaik, hogy szólhattam volna előre, meg hogy milyen dolog már otthon hagyni, egyedül, péntek este. Aztán csak leléptem, szívni egy kis friss levegőt a Tandemben, mert ott különösen oxigéndús az ájer, ami jót tesz a zilált idegeknek.

Reggel Tyttö közölte, hogy most szakítani fogok vele. Merthogy amíg én békésen iszogattam a Leffe-ömet, addig ő szétverte a mosogató csapját. És valóban, a szerencsétlent csúnya horpadások borították, a brutálisan kegyetlen ütések nyomai. A szívem szakadt meg, konkrétan. Mondtam, hogy legközelebb inkább tányérokat vágjon földhöz, az sokkal konvencionálisabb, a konyhakő bírja, és olcsóbb is. Ennyiben maradtunk.