Szégyen, hogy 3 (4?) Leffe-jäger kombót ilyen rosszul viselek, konkrétan picsarészeg legyek tőle és éjféltájt hazafelé menve támolyogva azon örömködjek, hogy egyrészt milyen ügyes vagyok, mivel nem felejtettem fent magam az éjszakain, másrészt meg milyen erős, mert sikerül dacolnom a gravitációval. Kínos, na.

Pedig minden mellettem volt, pogácsa a gyomorban, meg Dzsilla is megszabadított egy felesleges sörtől, ragadtunk tőle mindketten, mármint az asztal meg én, de hát vízhatlanok vagyunk, no para. Továbbá majdnem elfogadtam egy ajánlatot, ami két macska befogadására vonatkozott, de addigra szerencsére már olyan súlyos problémáim voltak a verbális kommunikációval, hogy erre is képtelen voltam. Apró örömök.