Ünnep volt a gyárban, nagy esemény, állófogadás, ami ugye sok kaját-piát jelentett, meg egy felismerést, hogy milyen káros mellékhatási vannak az agglegény-létnek. Meggyes rétessel indítottam, mert az jó, és valóban az volt, majd lapátoltam a tányérba egy kis ragut krumplival, mármint a réteses tányérba, merthogy minnél kevesebb mosogatnivalót kell termelni ugye, ösztönösen, alapból, aztán amikor furcsán néztek, a tortát már tiszta tányérra raktam, eh, ez van, évekig műanyag tányérokat használtam, műanyag poharakat és evőeszközöket, igénytelenség rlz. És hiába mosogat(na) a gép, akkor is dobozból a pizza, a tej, a májkrém, a Chappi, pedig anyám kultúrembernek nevelt, hát ez se jöütt össze.