Átrium (a lakber-magazin) szülinapi bulija, ilyenkor jó marketingesnek lenni. Kér, hogy gyűlölöm a tömeget, a jópofizást, és ha öltönyben kell lennem, az már nem buli, hanem meló. Az is, kőkeményen. Úgyhogy segítségül hívtam Dittát, vele jó repizni, szóval nekivágtunk. És nem is volt tragikus, jazz, énekescsaj, marketingescsajok halomban, szanaszét, megdöbbentően jó koktélok, Punci Koláda, mert az kell, meg mohito, mert friss menta volt, és Long Island, mert emlékezetbe jött hanus postja, aztán persze piastop, nehogymá berúg, az vérciki. Viszont meleg, az volt, a hát szőrszálai között szlalomozva legördülő izzadságcseppek, tusolni akarok, valaki szárítson már meg.

És kaja, minőségi, vaddisznópástétom pulykamájjal és erdei gyümölccsel, gyümölcsrizs, gesztenyés pulykarolád és szilvával töltött sült alma, borjúszűz vegyes borsmártásban spárgával, vargabéles forró erdeigyümölcs-öntettel, gauda sajttal és füstölt marhanyelvvel töltött jérce, aranygaluska vaníliahabbal, ezt így, egymás után (többire már nem emlékszem), közbe dobva néhány sushi (a kis makikból), pénteken fizetés, addig ki kell tartania a kajának (utolsó ezresek Kispál-belépőre költve). Végül lelép, szuszgva és röhögve, hogy hoztuk a formát.