Na ezen a Horthy-szoborállításon már ki se akadtam, csak csodálkoztam, de nagyon. Hogy a szélsőjobbnak valóban egy ilyen figura a hőse. Egyszerűen nem értem.

Jó, a zsidótórvények meg Hitler seggének nyalása egy kvázi-nácinál nyilván jó pont, na de a többi?! Egy katonatiszt, aki a saját királyát elárulva, akire elvben felesküdött, beleül a székébe, az mennyire becsületes? A románokkal vonult be Budapestre, érted bazmeg, a románokkal, az országot megszálló ellenséges csapatok segítették hatalomra, erre a kollaboráns avagy áruló a szakkifejezés! Az ő emberei írták alá a trianoni békeszerződést, tudod, azt a bizonyosat, nem Kun Béláék, azok harcoltak a románok meg a franciák ellen, nem haverkodtak velük. És vajon ki a faszom küldte azt a 200 ezer magyar katonát meghalni a Don-kanyarba, talán a komcsik meg a zsidók? És pontosan miért harcoltak ott, Etelköz visszafoglalásáért? Horthy volt az, aki a nevét adta az ország német megszállásához, nem volt annyi gerince, hogy lemondjon, eljátszotta a kesztyűbábot, kollaboráns 2. Aztán "megszervezte" minden idők legbénább kiugrási kísérletét, amire kábé a saját tisztikara szart a legjobban. És miután egy romhalmaz és egy elvesztett háború maradt utána, békében leélte kényelmes nyugdíjaséveit.

Ez az ember kábé egy féreg volt, egy szánalmas, ostoba bohóc, egy lúzer, egy elvtelen gazember, akinek a nevét hallva egy normális nemzeti konzervatívnak vagy radikálisnak köpnie kellene. És ennek a "hősnek" állítottak szobrot. Sosem fogom megérteni a nácik kifacsarodott, elmebeteg logikáját.