Családtagjaimon elhatalmasodott a születésnapi tenniakarás, pedig mindent megtettem, hogy csírájában elfojtsam a kezdeményezéseket.

Először is határozottan közöltem, hogy nem akarok bulit, se meglepetést, se másmilyet, de komolyan, tényleg, inkább egy végbéltükrözés.

Aztán a muter kitalálta, hogy akkor egy új iMac, na az már csábító volt, de annyi pénzért nem, annyit nehogy költsön, se a gép, se én nem érek annyit.

Most jött az ötlet, hogy befizetnek egy luxusútra a jövő hétre, ha már idegi szétcsúszásra alapozott váratlan felindultságból szabadságra megyek. Mondtam, hogy mégis kivel? A muter felajánlotta, hogy szívesen elkísér, mire én lélekben dobtam egy hátraszaltót és határozottan tiltakoztam. Egyszer belekényszerített egy ilyenbe réges-régen, azóta sem tudom elég mélyre temetni az agyamban a többi vendég tűnődő-döbbent körbecsodálkozását, amit a muter úgy fordított le, hogy őt sajnálták, amiért csak egy ilyen kövér, szőrös stricire telt neki.

Szóval nem lesz könnyű menet ez a 40.