A helyzet az, hogy az évek alatt nekem is sikerült kialakítanom a saját karácsonyi hagyományaimat, amihaz ugyanazzal a beteges kényszerességgel ragaszkadom, mint az összes idióta szokásomhoz.
Az utolsó munkahéten rendbe rakom a lakást, beleértve a szőnyegtisztítást, függönymosást, waxolást is, 23-án estére üres lesz a szennyestartó, a mosogató és a szemetes is.24-én a Mekiben reggelizem (baconös rántotta+lájt kóla), élvezem a hely ürességét és csendjét. Aztán egy lassú séta a Körúton és a Westendben, bámulva az utolsó szatyros embereket, amint idegesen rohannak, kis ücsörgés, közben lassan mindenki eltűnik, az üzletek bezárnak. Délután a kihagyhatatlan családi kaja, a muter abszolválja a hagyományos ünnepi ételeket (rántott hal, majonézes krumpli, bejgli), amibe kissé bezavar a maceszgombóc-leves, a thina és a hacilim, ez van, a zsidók karácsonykor is zsidók maradnak.
Este Jaffa, nagyon részeg és nagyon önfeledt emberek tömege, másnap alvás délig. 25-26-án a lábamat se teszem ki a lakásból, mackónadrágos relax, tévé és könyv, tea és sült gesztenye a program, amit ezúttal nátha, takony és köhögés tesz romantikusabbá, bassza meg.
Igazából szeretem a karácsonyt.
