A világvégét a Bem moziban bekkeltem ki, ahová a '70-es-80-as években tanulságos szovjet rajzfilmeket nézni jártunk, a helyzet azóta sokat javult, most csapolt barna sört kaptam, sűrűt és karaktereset, meg házi bejglit. Mindannyian le voltunk amortizálva, mint céges vibrátor egy kuplerájban, de azért kitartottunk éjfélig, aztán szolid örömujjongással konstatáltuk, hogy holnap is lesz (lett?) nap.

A reggel délben jött el és én boldog voltam.