Az új év jól kezdődött, gasztronómiailag legalábbis a vasárnapi vacsorával. Alma és barhesz mézzel, előételnek pástétom, majd az ököruszály-leves maceszgombóccal, mézes-mustáros csirkeszárnyak, sült libacomb, egzotikus mézes-fokhagymás kacsamellcsíkok wokban pirítva (ez nyilván én voltam), köretnek libazsíros krumplipüré és mézben főtt répa, nem tudom, említettem-e, de az újévi menüben kiemelt szerepe van a méznek. Ja és lett volna még saláta is, de azt a muter könnyelműen a hugira bízta, hogy tutira nem lehet elbaszni, nos, valóban nem baszta el, simán elfeledkezett a dologról. A végén meg a desszertek, flódni, epertorta és a muter kézi gyártású bonbonjai marcipánból, aszalt gyümölcsökből és csokoládéból, és persze gránátalma. (A másik dolog, amit a hugira bíztunk és amit végül persze szintén a muter szerzett be.)

Majd Yom Kipurkor leböjtölöm, becsszó.