Olvasok. Könyvet. Megint.

Nem emlékszem, mikor tanultam meg olvasni, az biztos, hogy amikor alig hat évesen iskolába mentem, már folyékonyan írtam-olvastam, míg a többiek a következő években a szövegértési felmérőkkel vesződtek, én két perc alatt aláhúztam a megfelelő válaszokat, mert már olvastam a könyveket, ahonnan a szövegeket vették. Mindent elolvastam, amihez hozzájutottam, gyerekkönyveket, szépirodalmat, ponyvát, történelmi műveket, a 20 kötetes Révay Nagylexikont A-tól Z-ig, Tour-i Szent Gergely A frankok egyháztörténetét, sumer siratóénekeket, Trockij esszéjét Sztálinról, mindent. És persze vásároltam a könyveket, aztán költöztem is, hogy a könyvek jobban elférjenek. Mire 30 múltam, majd' 3000 könyv volt már a polcaimon.

Aztán a dolgok lassan, szinte észrevétlenül megváltoztak. Egyre lasabban és nehezebben olvastam, a szórakozásból szenvedés lett, míg egy nap ráébredtem, hogy a nyomtatott szöveg már kifog rajtam és onnantól csak a monitor, majd a tablet maradt, a megfelelő fényerővel, kontraszttal és betűmérettel, de pár oldal után ott is kifogy az erő.

Most viszont megint olvasok. Illetve nem én, a Mac, kicsit unottan, de kitartóan, én pedig a hátamon fekve, behunyt szemmel élvezem A Jég és Tűz dalának lassan bontakozó meséjét. Remélem, egyszer írni is fog helyettem, nem olyan bénán, mist a mostani szoftverek, hanem értelmesen, megértve, mit is akarok mondani. Akkor majd ide is gyakrabban posztolok.