Péntek este a Pedálban ért az elnöki interjú és cefetül felkúrtam magam agyilag, pedig a politika általában kevésbé érint meg, mint a tünci kisbaba-fotós posztok a facebook-on. Szóval két korsó sör után otthagytam mindent és elindultam fel a Várba, hogy akkor most megdöntöm a rendszert baszics, de minimum lehugyozom a Sándor-palotát. Segéderőnek magammal rángattam az erősen vonakodó Jack-et, aki végigrinyálta az egész utat, hogy hideg van, fúj a szél, fázik és még az eső is esik, esküszöm, hogy egy menstruáló nő nem hisztizik ennyit.

Aztán a Clark Ádám téren belefutottunk Dittáékba, akik épp a Várból jóttek és elmondták, hogy kár a strapáért, nem ma fogjuk megdönteni a rendszert, úgyhogy bánatunkban beültünk a Lánchídba (a sörözőbe, nem hidat foglalni) és folytattuk a sörözést, szóval végül mégsem a Sándor-palotát pisiltem körbe, csak a wc-t. Elcseszett egy forradalmár lenne belőlem.