Vannak azok a bizonyos szeptemberi dátumok, amik beleégnek az emberiség történelem-tudatába, dátumok, melyek komorak és sötétek: 1939. szeptember 1., 2001. szeptember 11. és 2011. szeptember 21. - a nap, amikor megjelent a büdös vízvezeték szerelő, hogy szétverje a mosókonyhámat, mint barbár hordák a Római Birodalmat. Ugyanis már egy éve áztattam a földszinti irodákat, ami különösen annak fényében extra teljesítmény, hogy én a hatodikon lakom.

Mint kiderült, hosszú időn át arra mentek be az irodába heti egy-két alkalommal, hogy úszik minden, napközben soha semmi ázás, ráadásul egy olyan strangról, ahol csak wc-k vannak, mégis a kevés szennyvíz helyett rengeteg illatos vizet kaptak. (Szeretem a virágillatú öblítőket, na és akkor mi van baszics?!) Mivel azonban a háznak fogalma sem volt róla, hogy a kamrát háztartási helységgé alakítattam át, ahol csak éjjel mostam, a nyomozás mindig zsákutcába jutott, egészen addig, míg Böbe, a Bejárónő 2.0 el nem kezdett mosni is rám, na akkor megbuktam, mint a fideszes gazdaságpolitika.

A dologban annyi a pozitívum, hogy a művelet gyors és eredményes volt, ismét használhatom a mosógépet, azaz nem kell többé a mosogatógépben mosnom a zoknikat és a műveletet menedzselő hugi felvarrta pár gombomat, leselejtezte az elagott nyakkendőimet, rendet rakott az erkélyen és mindezért még csak pénzt se kért, hihetetlen, az őseink forognak a sírjukban.