Szombaton kivittem a testemet a strandra, hadd csodálja a világ, és az egész napot a retro strandélményeknek szenteltük tejfölös-sajtös lángossal hekkel, ízes és kakaós palacsintával, este pedig elcsábítottamJ-t Újlipótváros hivatalos nemzeti ünnepére, a Pozsonyi Piknikre, amiről J. kérdésére kifejtettem, hogy ez csak a városról szól, semmi köze a zsidósághoz, a zsidó kultúrához és hagyományokhoz.

Ezután ettünk flódnit, megnéztük a kivetítőn a Budapest Klezmer Band kapcsolását élőben Tel-Avivból és meghallgatuk a DJ-től a Hava Nagilat, na jó, azért volt más is, például belefutottunk a családomba, ami ugye mindig öröm meg vettem a Keserédesben mindenféle csokoládét, mert arra nyilván szükségem van. Zárásnak pedig mindenki hallgassa meg a páratlan és csodálatos Újlipótváros hivatalos nemzeti himnusza, a Lipóciát .