Ültünk Dalival a monitor előtt és figyeltük, hogy járja körbe a kamera a helyet, olyan izgatottan, boldogan és büszkén, ahogy mások a gyerekük 4D-s ultrahangját bámulják. Kocsma. A mienk. És ez persze csak egy kis részlet az egyik teremből, de valamit azért visszaad. Ja, és a "miért ilyen a fal?", "legyen más színű a...", "én olyan bútorokat raknék inkább, ami..." jellegű hozzászólásokat meg lehet spórolni, nagyon nem érdekel. Akinek nem tetszik, csináljon megának saját ízlése szerinti kocsmát - ahogy mi.
