Na ez az a bizonyos KKK volt (Klasszikus Konyhai Katsztrófa), ami vendégfogadáskor vagy ünnepi vacsoráknál üt be. A hugi az új év alkalmából vendégeket hívott vacsorára. Gasztrobloggert. És mivel az ő szakácstudománya megáll a tejbegríznél (mondjuk azt se néztem ki belőle) és a profi kajarendelésnél (máig emlékszem rá, amikor az egyik zsidó ünnepen valamelyik török gyorskajálda menüje várt a szépen terített asztalon), engem kért meg, hogy főzzek. Oké, felszólított.

Szóval nem hiszem, hogy van olyan báránycomb, amit ennyi balszerencse kísért volna a tányér felé vezető úton, ott volt mondjuk a bor, nem, nem az, hanem a másik bor, a csomagoláshoz használt papír (ettől a résztől ma hajnalban álomból riadtam fel), a sütőben töltött nem megfelelő idő a nem megfelelő hőfokon, és mindezt a hugira hagyott befejező művelet koronáázhatta meg, igen, tudom, hiba volt, de én akkor már aktív magánéletet éltem, ez van.

De legalább a hugi most egy darabig tuti békén hagy.