A terv az volt, hogy az esti géppel érkező Zarek elé kimegy Abszinth, aztán nálam eszünk-iszunk-dumálunk ameddig bírjuk. A szállás és a kaja biztosítása az én feladatom volt, no problem, csak összeütök valamit. Na jah, alapból nem is lett volna gond, de a láztól legyengülve a zuhanyzás is khívás, főzni meg noway, szóval inkább rendeltem másfél kilónyi makit meg nigirit.

A járatot közvetlenül indulás előtt törölték, Zarek Varsóban maradt, Abszinth otthon, én meg a konyhában a geci sok sushival, teljesen esélytelenül a probléma bármiféle kultúrált megoldására. Végül szóltam Jack-nek, és így minden eltűnt (még pár doboz sör is), de most egy darabig nem akarok sushit látni. Még mindig wasabisakat böfögök.