Alkoholfogyasztásilag mintha egyetlen gigantikus hanyatlás lenne az életem, a felnőtt mármint, mert gyerekkoromban max boros teát ittam, hála nagyapám modernnek nem igazán tekinthető dietetológiai elveinek.
Szóval kezdetben mint minden tinédzser én is összeittam minden szart a feketecimkés cserkótól a Kalinkáig, a jelszó az "olcsóért üssön!" volt. Aztán lassan áttértem az olcsó borokra, attól legalább nem feltétlenül rókázza el magát a fogyasztó, ahonnan 30 éves koromra felfejlődött a dolog a minőségi borokig, ami valahol életem Old Man's-es szakaszában tetőzött, 9 deci per este mennyiségben. De ez is sok lett, hát a Tandemben átálltam a lájtosabb sörözésre, konkrétan a barna Leffe-re, majd tovább gyengítettem és váltottam a rozé nagyfröccs irányába.
És itt érkeztünk el a mostani nemvacsorázós időkbe, amikor már három nagyfröccsöt is megéreztem, öttől pedig egészen vállalhatatlan dolgokat csináltam, szóval tegnap este a Szimplában már csak a hosszúlépés játszott, micsoda szégyen. Lehet, hogy még pár év és elhangzik a számból az undorító mondat: "Egy limonádét, de ne sajnáld belőle a citromot!" - na remélem, azt már nem érem meg.
