Miután egy halaszthatatlan elfoglaltság miatt nem tudtam részt venni Unokaöcskös 1.1 hatodik születésnapján (épp azon fáradoztam, hogy ne essek bele részegen a szökőkútba, miközben pelepisiltem) , kénytelen voltam előrukkolni valamivel, mielőtt összes családtagom megszakítja velem a beszélő viszonyt. Szóval vettem neki egy iPod Touch-ot, az pont olyan, mint egy iPhone, csak a telefon- és kamera-rész nélkül, gondoltam, rárakok mindenféle jót.

A dolog nem volt egyszerű, két napba telt, mire összeszedtem és bevizsgáltam a gyerek számára megfelelő, nevelő és készségfejlesztő játékokat (a nyerő a lőjjünk le minden őzet témájú lett). A zenével is bajban voltam, Proszektúra vagy Rózsszín Pitbull, végül a muterhez mentem át előkotorni valamit. Találtam vagy 100 felirat nélküli írott lemezt, ennek nem volt lelkierőm nekiállni, két Halász Juditot és a zsidó háztartások elengedhetetlen kellékét, a Mennyből az angyalt.

A filmekkel se volt egyszerű, az én készleteim túl specifikusnak minősültek (sci-fi és pornó), végül a kütyüben a YouTube-ról vadásztam össze régi magyar rajzfilmeket, mondjuk itt is résen kellett lennem és csekkolnom, mielőtt bedobtam a Favorites-be, a Dr. Bubó és a cigányok már a címnél elbukott.

De a sok-sok szopás után tegnap végül csak átadtam a cuccot, a gyerek első kérdése az volt, hogy meg kell-e osztania az öccsével, mondtam hogy nem, ez csak az övé, majd vigyorogva távoztam.