Még jócskán úton voltunk vasárnap hazafelé, mikor a hugi felhívott, hogy mi van már. Mondtam, hogy Prágában vagyok, tudod, most mit izélgetsz, mire megkaptam, hogy igazán jelentkezhettem volna, legalább egy sms-t küldtem volna, stb stb. Tiszta óvoda, nem Afganisztánba mentem fél évre, mit baszogatnak ezzel az állandó bejelentkezgetésssel, más se hívogatja naponta az anyját-testvérét, hogy na most érkeztem meg a Vencel-térre, füstölögtem magamban.

Aztán megkérdeztem a többieket önigazolásért, hogy ugye hogy, mire kiderült, mindenki írt-telefonált a felmenőinek csak én nem, meg is állapították, hogy egy bunkó vagyok. Kifejtettem összes ellenérvemet, hogy miért baromság ez az egész, valahogy beleszőttem a muter születésnapját is (elfelejtve) meg az anyák napját és végül csak hatott a józan ész, az újabb konszenzus szerint nem bunkó vagyok, hanem érzéketlen tapló.

Tényleg kérni fogok egy kurva papírt az Aspergeremről hogy végre mindenki leszálljon rólam.