Nah, megvolt a széder is, kajailag persze szokás szerint túlzásba vittük, mint mindig. Oké hogy 17-en voltunk, de akkor is.

Az előételeknél már tudtam, hogy sok lesz ez, padlizsán- és avokadókrém, gefiltefish és rozmaringos lazacsteak, mindenféle salátákkal. A libamájat illetően már korábban összeütközésbe kerültem a muterrel, végül megosztoztunk, ő a klasszikus módon lesütött egy kilós darabot, én meg a másikból terrine-t csináltam hagymalekvárral. Hogy ezek mellé minek kellett még a fűszeres csirkemájpástétom, azt komolyan nem tudom.

Na és ezután jött a maceszgombóc leves, tömve hússal és zöldségekkel, majd a főételek, mézes-mustáros csirkeszárny halomban, kilószámra a sült csirkecomb, meg az én lassú tűzön vajpuhára sült bélszínem (két kiló...) feketeribizlis zöldborsmártással. A köreteket most talán hagyjuk.

A végére meg a macesztorta, a gyümölcssaláta és a muter házi bonbonjai, marcipán csokoládéval, aszalt gyűmölcsökkel, karamelizált dióval és mandulával, gesztenyés-meggyes toszok meg a franc se tudja még mi minden.

Most kissé rosszul vagyok, de majd csak elmúlik.