Határozottan kiöregedtem, állapítottam meg a Prosectura-koncerten a tömegben lökdösődve (pogónak nevezni durva eufemizmus lenne), rutintalanságomat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy fehér cipőben mentem, igen, még a zoknimon is lábnyomok voltak. Aztán egy sör a Kiadóban, egy rund a Nababéban és húztam is haza, éjszakaival, ahogy illik.
(Jah, és az asztalomon az iMac, szóval valszeg ez volt az utolsó poszt a régi vasról, szia AMD K64, szia Ubuntu, jó volt veletek.)
