Nyilvános helyen pár nagyfröccsre rátolni azt a zöldet az egyik legrosszabb döntésem volt evör. (Leszámítva azt a dolgot a talicskával.)

Az a bizonyos lelassuló idő fíling, küzdelem az irányításért, az öntudatért. Egy órásnak tetsző taxizás, kilométeres folyosó a liftig, fel a századik emeletig, aztán térden a wc előtt (ilyen se volt már évek óta), hosszú pihenő az előszobában, végül az ágyba ruhástól stabil oldalfekvésben és beájulás, pánikszerű halálfélemmel kísérve.

Ma otthon maradok tévézni.