Ismét hatalmasat ugrottam előre életminőségileg: beköttettem a upc-vel a digitális kábeltévét, ami éppoly elengedhetetlen része a XXI. század háztartásainak, mint a felfújható baszóbirka. (Ha húzod a fülét béget is.)

Szóval mostantól számos remekcsatornával lettem gazdagabb, mondjuk azzal az emberrel se szállnék be szívesen kettesben a liftbe késő este, aki a Fishing & Hunting-gal tölti az estéit, na mindegy. Meg ott a sok tematikus netes rádió, külön klezmer-sáv például, ha ezt kéne egy napig hallgatnom, én is simán a Jobbikra szavaznék, vagy ott a 80-as évek slágerei, ami vitathatatlanul az emberiség történetének legkínosabb fejezetei közé tartozik és atommal kellene kitörölni a köztudatból, hagyjuk.

Viszont az az érzés, amikor Zarek hívott Varsóból és egyetlen mozdulattal megállítottam a Doktor House-t, aztán a reklámblokkot áttekerve tudtam végignézni, hát az a szüzességem elvesztéséhez foghatóan örömteli élményt jelentett. (Nekem, nem a lánynak.)