A kultúrgasztro esthez többféle hozzávalóra van szükség.

Kell vagy tízféle sajt, széteső kékpenészesek, lágy, zöldfűszeres kecskesajtok, folyós camamber-ek és pár olyan, ami már képes az önálló mozgásra. Hozzá olivabogyók, koktélparadicsom, szőlő és dió, meg ropogósra sült pita. Aztán kell még bor, sokféle, a semleges rozétól a határozott vöröseken át a súlyos aszúig.

Végül kell a társaság, konkrétan a Kohn- és Titusz-házaspár, akikkel mindenféle magasröptű témáról lehet értekezni, politikától a vállalati kultúráig vagy hogy milyen nászajándékot vigyünk szombaton. (Moes helyében én kissé aggódnék, bár szerintem így másnap, józanul ők is el fognak szakadni a szőrmés bilincs tuti ötletétől.)

Végül persze az egész este a hagyományok szerint zárult, a nők a Beddingén szunyókáltak, Kohn meg arccal a szőnyegbe fúródva magyarázta a poratkáknak, hogy ő 30%-kal többet ivott nálam, de legalább nem rókázta össze, mint Tokajban a Bodrog-partot.

A polgárság, ha mulat.