Ahhoz képest, hogy azért minden nap összejön a 12 óra a Gyárban (igen, még most is bent), valahogyan csak jut időm magánélni. Tegnapelőtt ex-szöszimnek sütöttem baconbe csavart fűszeres karajt füstölt mozarellával (elsóztam, az uborkasalátát inkább rá bíztam), tegnap Zareknél ittam túl sok sört és szórakoztattam kurvás történetekkel meg mittudomén, ma meg Sziget helyett Nababe, mert unokabátyám a "Sörért szopok" pólós gimnazista csajok helyett inkább a családját választotta programnak, jaha, kínos ügy.

Szóval nem értem az egészet, lehet, hogy sikerült lyukat ütnöm a tér-idő kontinuum szövetébe és így mindenhol ott tudok lenni, kivéve a szaudi király háremében, bár talán jobb is így, ha az eunuhokra gondolok.