Háromnegyed 5-kor hívott a muter, hogy Unokaöcskös 1.0-val együtt ott van nálam a macskáért, de a dög ahelyett hogy könnyes szemmel borult volna rég nem látott gazdája nyakába, berohant a Beddinge mögé és csirkemájjal se tudja kicsalni, szóval vagy nálam hagyja, vagy mondjak valami kreatívat. Egyből elkapott a páni félelem, nehogy el merj menni, kiabáltam a kagylóba, told el a kanapét, használd a partvisnyelet, az ütvefúrót vagy az elektromos sokkolót, mindegy, várj, rohanok!

El is dobtam azonnal a klaviatúrát és gyorsabban tűntem el a Gyárból, mint francia Airbus a radarképről, bele se akartam gondolni, mi lesz, ha ezek hárman együttes erővel esnek neki hőn szeretett kecóm szétbontásának. Aztán mikor már majdnem otthon voltam, újabb telefon, mégis sikerült nagyobb rombolás nélkül kiépíteni az állatot, szóval easy.

Most nagy a csönd.