Kezdünk összecsiszolódni a háziállattal, a reggeli protokolt legalábbis már rutinból nyomjuk mindketten.

6-kor arra ébredek, hogy a macska a számba dugta a fejét és közben kedvesen dorombolva jelzi, hogy reggel van, ne aludjak, hanem vele foglalkozzam. Én előbb kábán védekezem, majd fejhangon ordibálva kirúgom az ágyból, ezt negyedóránként megismételjük a következő másfél órában, amíg meg nem szólal a vekker.

Miután feltápászkodom és az álmosságtól összeragadt szemmel elindulok kifelé, a macska a lábaim közé veti magát, majd felháborodottan nyávog, mikor rálépek/keresztül esek rajta. A konyhában aztán véresre karmolja a lábamat, amíg kibontok neki egy konzervet, majd jön a csámcsogva zabálás, eközben én lehúzom a napi első fél lityó lájtkólát, hogy magamhoz térjek.

A rötyire egyszerre érkezünk, én a deszkára rogyok le, ő az almostálba, majd jöhetnek a duálszarás magasztos pillanatai. A macska a művelet alatt végig szemrehányóan bámul, pedig ő szarik büdösebbet, ráadásul utána is én takarítok.

Mire előkerülök a zuhany alól, ő már az erkélyen dögölve cseszik a világra (incl. én), aztán elhúzok pénzt keresni, miközben ő egy pillantást se vet rám, se egy szép napot, se egy mikor jössz haza, ehhh, jó tréning ez az egész a házassághoz a balekoknak.