Az, hogy tegnap reggel 10-kor képes voltam elhagyni az ágyat, nagyobb hőstett volt, mint Toldi malomköves kitörése Szigetvárról a szovjet ostromgyűrűn át, de hát kacsacombot sütöttünk Jack-kel, ami komoly dolog. Jó fokhagymásan, petrezselymes újburgomyával. Aztán megbeszéltük, hogy kinek miért nincs normális, fix kapcsolata, végülis mindegy, a tény számít meg az, hogy egy jelentősebb összeggel gazdagabb leszek, ha Jack nem fog tudni június 30-áig változtatni a státuszán, akkor telik ugyanis le hosszú távú fogadásink határideje.

Mondjuk én ilyesmiben sosem fogadnék magamra, nem mintha kishitű volnék egy kapcsolathoz, inkább szimplán lusta.