Hullafáradt voltam a heti gályától, szóval konkrét terveim szerint este 9-kor már aludtam volna. Hogy mégis miként kerültem a Nababéba Perdita és Dali társaságában, az már mindegy, de komoly szerepet játszott benne egy szép szál Cohiba. (Pinával, kajával, szivarral vagy hízelgéssel engem elég sok mindenre rá lehet venni.) Perditának persze elsütöttük a sablonos terhes nős vicceket, hogy miért jó terhes nővel dugni? - hát mert ha szerencséd van, dugás közben le is szopnak, mire elmondta, hogy jaja, valóban, van már nyelve is. Ezen csodálkoztunk, hogy nyelve van egy zigótának, de állítólag 5 hetesen már magzat és van neki nyelve meg szája, szóval tud szopni is.

Aztán kicikiztük a Nababéban zajló, szinte alkoholmentes leánybúcsút, egy katolikus ifjúsági kórus tagjai tartották, nem vicc, ilyen tényéeg van baszics, majd berúgtunk és nagyon büszke voltam rá, hogy semmivel se áztam el jobban Dalinál, igaz, hogy én hét nagyfröccsöt ittam, ő meg hét deci whiskyt, de a jelentéktelen részletek nem számítanak, csak az a rohadt fejfájás, amivel reggel ébredtem.