Mikor felfedeztem, hogy az egyik virágláda alja megrepedt és a víz ahelyett, hogy szépen nedvesen tartaná a földet, egyszerűen elcsorog (a jobb sorsra érdemes alsó szomszéd erkélyére ofkorz), már tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. A hamisciprusuk ilyenkor már nem rajonganak az átültetésért, szóval maradt a javítás, konkrétan a ragasztás. Pillanatragasztóval.

Már a ragasztó kupakjához hozzáragadtam, de hát erre számítottam, ahogy a tubusra is. Az se ért váratlanul, hogy egyesültem a balkonládával és a foltozáshoz használt műanyaglappal, nagy ügy. De amikor felfedeztem, hogy egy ideje már a kicsorgott cuccban állok, ergo odaragadtam a kőhöz is, nos, az már kifejezetten frusztrált. Pedig akkor még nem tudtam, hogy a zokni is a talpamhoz ragadt...

Nehéz napok ezek baszics.