A fáradtság ellenére is kurva nehezen tudtam csak elaludni.
Aztán éjszaka kétszer lettem rosszul, nagy élmény.
Mikor másodszor támolyogtam ki a konyhába fél 5-kor, láttam, hogy ismét árvíz van, igen a szokásos fűtéscső, ami 3 hete, meg májusban stb. Szelep elzár, mopolás.
Másfél órával később hosszas csengetés ébresztett, az alsó szomszéd. Ázik. Igen, tudom, köszönöm.
Utána már nem volt értelme visszafeküdni, de a fodrászt így is elnéztem fél órával, ergo még mindig olyan a frizurám, mint Mel Gibsonnak a Braveheart-ben. Időpontot se kaptam.

A Sors határozottan büntet, csak tudnám, miért. Na mindegy, nekiesem a melónak, elvégre ma is ki kell pakolnom pár nyugdíjast meg gyereket az utcára.