Életem egyik legnagyobb sokkját éltem ma át: négy keserves órán át abban a tudatban éltem, hogy elhagytam a telómat. (A szobában hagytam ofkorz.) senkinek se kívánom, hogy ilyesmit kelljen átélnie. Az a vesztességérzet... Leírhatatlan, ahogy a megkönnyebbülés is.
(Közben jártam Maszadán, ami az egyik alapvető zsidó történelmi és kultuszhely, de mivel végig a teló miatt aggódtam, nem sokat tudok róla mondani.)
(Segítek: egy kőrakás a sivatagban, történelmi vonatkozások a wikipédián. Kár, hogy nem ott hagytad el a telefonod, az jobb sztori lenne. J.)
